Nyolcadik. Ha ez mondjuk a DEAC 2018-2019-es Erste Liga-helyezése lenne, akkor bizony sóhajtanánk nagyokat, mondván ez bizony jobb is lehetett volna. De, ha azt mondjuk, hogy ez a DEAC jégkorong csapatának helyezése a magyar klubcsapatok bajnoki nézettsége tekintetében? Ugye, így mindjárt más.

A beszédes, 112 élvonalbeli magyar látvány sportcsapat arénáinak a kihasználtságát tartalmazó adatokat a sportstatisztika.blog.hu gyűjtötte össze nemrégiben. A számolgatás a 2018-2019-es szezon elején kezdődött, és egészen ez év márciusának végéig tartott. A szerkesztők átlagot vontak, s a stadionok, sportcsarnokok kihasználtsága szerint rangsoroltak.

Illik először megemlíteni a képzeletbeli dobogó legtetején álló egyletet, így kezdjük egy „szárazföldi” sportággal, kosárlabdával. A sportstatisztika.blog.hu összeállításának első helyén az EGIS Körmend „végzett”. A vasi kosarasok hazai meccsein - a kétezres nézőszámú Körmend Arénában- a sportstatisztika.blog.hu adatai szerint átlag 1916-an szurkoltak március végéig. Ez 95,79%-os kihasználtsággal az élre repítette a körmendi kosarasokat. Nem kell azonban sokat lefelé lépkednünk az első cívis csapatért sem, és itt jön számunkra a lényeg.



A listán legjobb debreceni látványcsapatként a nyolcadik helyen „végzett” a DEAC jégkorong alakulata. A Debreceni Jégcsarnok 600 férőhelye közül átlagban 526-on ült (vagy állt/ugrált) valaki meccsenként. Ez a 30 hazai találkozón összesen 15780 nézőt jelentett, a kihasználtság pedig ennek megfelelően 87,67 százalékig kúszott fel. Ez mindenképpen figyelemreméltó teljesítmény a csupán egy éve alakult csapattól – kommentálta a hírt a jégkorongszakosztály vezetője, Fodor András. - Amikor tavaly nyáron elindult a DEAC jégkorongcsapata, akkor a klub és az egyetem vezetésének egyik legfontosabb elvárása volt, hogy egy olyan közösség jöjjön létre a szakosztály, az együttes körül, amelyik igazából magáénak érzi ezt az újonnan szerveződött és bemutatkozott csapatot. Magam részéről óriási sikernek könyvelem azt el, hogy az első évben a nézőszám tekintetében is nagyon komoly eredményeket értünk el a korábbi debreceni tapasztalatokhoz képest is. Ugye, van egy nagyon szerény, 600 fő befogadására alkalmas csarnokunk, amely meg is határozza, ha úgy tetszik, korlátozza azt, hogy hány néző tud kijönni a meccsekre. De mégis, ez a kicsi csarnok, ha tele van, akkor nagyon jó hangulatot és igaz családi közeget áraszt, amit nagyon szeretnek a játékosok és a nézők is. A csaknem 88 százalékos kihasználtság és a majd 16 ezer néző szerintem nagyon jól megfelel annak az elvárásának, hogy egy igazi közösség jöjjön létre a hoki körül. Egyben bizonyítja, hogy milyen nagy és nagyszerű szurkolótábora van a csapatnak, illetve, hogy meggyökerezett a városban a sportág – kezdte a sportvezető.



Itt jegyezzük meg gyorsan, hogy az Erste Ligában a DEAC teljesített legjobban a „lelátói kihasználtság” szempontjából. Az összes jeges hokiegyüttes tekintetében pedig egyedül az EBEL-ben vitézkedő Fehérvár AV19 előzte meg az egyetemi klubot. A székesfehérvári legénység átlag 3117 nézőt csalogatott ki meccsenként, a 3500 helyből tehát alig maradt valamennyi üresen a hazai derbiken (89,05%). A listán csak jóval lejjebb, az Erste Liga-bajnok FTC ”személyében” találunk újabb jégkorongcsapatot. A zöld-fehéreknél március végéig összesen 15480 szurkolót számláltak, ami a 858 fős Pesterzsébeti Jégcsarnok tekintetében 60,14%-os kihasználtságot jelent. A DVTK, az Újpest és mindenki más csak jóval lejjebb…

Ha a debreceni sportcsapatokat nézzük, a lelátók legjobb kihasználtságát tehát a 8. hellyel a jégkorongozók érték el. Az országos listán 18. a DVSC kézilabdacsapata, amely 1839-es átlag nézőszámmal büszkélkedhet (76,15%), illetve szintén előkelő helyet foglalnak el a DEAC kosarasai, akik a 21. helyen „zártak” átlag 1077 nézővel és 71,77%-os kihasználtsággal.


A statisztika tömérdek pörgő számadatát elnézve jogos lehet a felvetés, hogy melyik verzió a rosszabb vagy jobb. Ha szűkösebb a létesítmény, viszont ki kell tenni a „megtelt” táblát, és sokan kinn ragadnak. Vagy fordítva, ha a túlszabott lelátóra még bőven férnének, de nem akarnak. S a méretekhez képest csekély számú érdeklődő miatt az szinte kong az ürességtől, hangulata semmi. A legkritikusabbak a számokat nézegetve nyilván azonnal rávághatják, hogy persze, könnyű egy 600 fős csarnokot megölteni. - Mondhatják, igen, nekünk meg komoly gondot okozott, hogy hogyan szolgáljuk ki azokat, akik szeretnének bejönni, ám mégsem tudjuk őket beengedni minden meccsre. Ha jól emlékszem, hét teltházas meccset produkáltunk, és ebből három volt olyan a playoff-ban, amelyre elővételben elkelt az összes jegy, tehát ki sem nyitottak már a pénztárak a mérkőzés napján. Összességében számunkra inkább az a probléma, hogy hogyan tudnánk kiszolgálni mindazokat, akiket érdekel a jégkorong – reagált felvetésemre a szakosztályvezető.



Van tehát, ahol a kicsi nagy. Máshol – jelesül a Derék utcán - a kicsi tényleg kicsi. Egyedül olyan nincs idehaza, hogy a nagy is kevés. Talán erre szokták mondani a divat világában, hogy a legcsinosabb az alakra szabott. Ahogy Fodor András szakosztályvezető is fogalmaz, a jégkorongnak kellene építeni. - Nagyon-nagyon szeretnénk, ha lenne egy olyan állandó jégtartású stadion a városban, amely kifejezetten a sportág céljait szolgálja. Azt látjuk, hogy az országban az összes olyan csarnokban, amelyben vegyes használatú a jégpálya, komoly gondok vannak a jégminőséggel, illetve nagy erőfeszítéseket okoz magas nézőszámnál olyan minőségű jeget biztosítani, ami minden igényt kiszolgál. Amelyik jégkorongcsarnoknak épül – vagyis megfelelő a gépészete, a hűtési rendszere, a szellőztetése - ott ez nyilván megoldható, és nem okoz gondot. Nem utolsósorban nem mindegy, hogy egy olyan csarnokban ülünk, ahol négy-öt méterre van az első szék a palánktól, vagy közvetlenül a palánk mögött a gyerekek kopogtatják a plexit. Egészen más egy találkozó hangulata, ha közvetlen közelről nézzük. Szerintem a ligában a brassói csarnok egy nagyon jó mintapélda lehet, kifejezetten irányadó nekünk. Persze azt is lehet finomhangolni, de nagyon szeretném, ha előbb-utóbb lenne egy ilyenünk – mutatja közben az általa készített képeket a Fodor András.



Ha eljátszadozunk egy új debreceni jégkorong aréna gondolatával, szerinted mennyi lenne az annyi? Milyen befogadóképességű csarnok lenne az igazi egy kétszázezres Debrecennek? - A brassói kétezres, de ha mondjuk, egy sort még legfelülre felhúzunk, akkor az az itteni igényeket teljes mértékben ki tudná szolgálni. Ebből a csarnokból gyakorlatilag csak egy étterem hiányzik, ami azért az üzemeltetésben segítség lenne. Illetve a VIP-nek lehetne talán jobb megoldást találni, de összességében egy nagyon jó minta – zárta gondolatait a szakosztályvezető.

A sportág kereken 30 éve vert gyökeret Debrecenben. Ám tavaly, a Debreceni Egyetem belépésével új távlatok nyíltak. A klubvezetés szurkolóbarát gondolkodása, az aktív közösségépítés és kommunikáció, a játékosok közvetlensége és nem utolsósorban küzdeni akarása és tudása együttesen vezetett oda, hogy ezek a kérdések nagyon is időszerűvé váljanak.

A teljes lista: sportstatisztika.blog.hu

Pénzes-Kemecsei Zsuzsa, fotók: magánarchívum, Szepesi Boglárka, Derencsényi István