Mit csinál a kapus, ha nincs a jégen? Amikor feltettem magamnak a kérdést, azt hittem, hogy tudom a választ. Jég, kapu és korong híján nagyjából ugyanazt, amit sok más, fiatal sportoló; pihen, gyógyul (ha kell), bütyköli az autót, buliba viszi a barátnőjét és így tovább. Aztán megláttam azt a bizonyos fotót, rajta az ismerős alakot az emelőgép kosarában, és gondolkodóba estem.
Úgy látszott, hogy Hetényi (Stonewall) Zoli igencsak szokatlan elfoglaltságot talált, már ha a dolmányos varjak populációjának ellenőrzése annak tekinthető… Természetesen megkérdeztem, pontosan mi dolga volt a fa tetején, amire még véletlenül sem szokványos válaszokat kaptam.
H.Z.: Próbálok újabb szellemi kihívásokat keresni, pallérozódni, amire kitűnő lehetőséget nyújt a Debreceni Egyetem vadgazda mérnöki képzése. Ezen a héten tanulmányúton leszünk, minden nap reggel nyolctól este hat óráig. Egy nap biztosan ellátogatunk a gúthi erdőbe, és ezt már nagyon várom. Közben készülök a következő vizsgámra, környezetgazdálkodás és élőhely fejlesztés tantárgyból. Egy vizsgán már túl vagyok, jelest kaptam vízgazdálkodási ismeretekből, de hat még hátra van. Bejárok a nappali tagozatosok óráira, emellett egyéni edzésterv alapján nyomom a konditermi edzéseket.
- Ez mind nagyon szép és jó, de még mindig nem mondtad el, hogyan kerültél a fa tetejére?
H.Z.: A vízgazdálkodási vizsga után segítettünk Kövér László tanár úrnak kiüríteni egy osztálytermet. A többiek elmentek órára, én viszont jeleztem, hogy már túl vagyok a vizsgámon. A tanár úr elmondta, hogy a dolmányos varjak állományvizsgálatát végzi és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele tartani. Természetesen kapva-kaptam a lehetőségen, így együtt jártuk végig a város öt ismert fészkelő helyét. A Nagyerdei Stadionnál álltunk meg először, beültünk a kosárba és a gép felemelt minket a fészekhez. Ugyanez ismétlődött a további négy helyszínen. Arra voltunk kíváncsiak, melyik fészekben van tojás, illetve fióka. Két fészket üresen találtunk, egyben viszont volt tojás, kettőben pedig fióka, a tanár úr meg is gyűrűzte őket. Számomra nagy élmény volt, hogy kézbe vehettem egy fiókát, és megtapasztalhattam, milyen magasságokban költenek (20 méter körül) ezek a madarak. Összességében öt órát tartott a fészkek ellenőrzése. Nagyon élveztem, örültem, hogy most van erre időm erre és bízom abban, hogy lesz még folytatása is.
- Két tantárgyról beszéltél az imént, de nyilvánvaló, hogy számos más ismeretkörben is kaptok felkészítést…
H.Z.: A vadgazda mérnöki szakon mindennemű ismerettel foglalkozunk, ami a természetvédelemmel kapcsolatos, de tanulunk például matematikát is. Én a középiskola óta nem foglalkoztam matematikával, érdekes kihívás volt újra belecsöppenni. További tantárgyaink például az ökológia, a vadászati állattan, műszaki ismeretek, benne a gépkezelés, környezetvédelem és élőhely fejlesztés.
- Elmondanád röviden, mi tartozik mondjuk az élőhely fejlesztés témakörébe?
H.Z.: Ide tartozik egy bizonyos terület vadeltartó képességének vizsgálata a környezeti hatások függvényében. Ha tartós szárazság van, akkor az állatok nehezen jutnak vízhez, nagy hidegek, nagy havazások idején pedig élelemhez. Ilyenkor a vadgazdának be kell avatkozni a folymatokba; itatókat, etetőket, védett helyeket kell létesíteni és ezek folyamatos feltöltéséről is gondoskodnia kell.
- Ha jól tudom, Te már gyermekkorodban megismerkedtél ezekkel a feladatokkal.
H.Z.: Édesapám erdészeti technikumban végzett, azután az egri főiskolára járt. Az öcsémmel együtt gyakran kivitt minket az erdőbe, ismerkedni a természettel, meg horgászni. Mondhatom azt is, hogy az erdőben nőttünk fel. Számomra ez nagyon fontos, mivel alkalmat kínál a nyugodt elvonulásra, a gondolkodásra, a természet szépségeinek befogadására. Mindez együtt a szabadságot jelenti, amikor az ember addig gyalogolhat, míg el nem fárad, miközben sokféle állatra, madárra is rácsodálkozik.
- Egyszer említetted, hogy meglátogatod a barátaidat Sukoróban. Baráti látogatásról van ilyenkor szó vagy munkáról?
H.Z.: Erről is, arról is. A barátaimnak Sukorón van tanyájuk, nyaranta itt szoktam dolgozni. Egyebek mellett most éppen versenylovakkal foglalkoznak. Van náluk vagy 30 ló, igen sok dolgot adnak. Reggelente kivisszük őket a jártatóba, közben kitakarítjuk a boxukat, kivisszük a ganéjt, bekészítjük nekik a szénát, szalmát meg az abrakot, a füvet is le kell nyírni rendszeresen. Nem kevés munka, de én szeretem csinálni.
- Gondolom, azért a sportra is szakítasz időt ilyen tájt, nyár elején, közepén is.
H.Z.: Ha akarnám, se tudnám a hokit elfelejteni. Most nagyon jól esik a pihenés és a több szabadidő, de így is három száraz edzéssel készülök, május közepétől pedig ötször tréningezek hetente. Ha jól tudom, július 22-e táján már együtt lesz a csapat, augusztus elejétől pedig jeges edzésekkel folytatódik a felkészülés az új idényre.
Az edzők és az MJSZ szakembereinek szavazatával az ERSTE Liga legjobb kapusának megválasztott hálóőr bátran tervezhet hosszabb távra is, mivel a napokban plusz egy éves opcióval egészült ki 2020 tavaszáig szóló szerződése, lehetőséget teremtve, hogy Zoli a 2020-21-es idény végéig a DEAC csapatának tagja lehessen és be tudja fejezni tanulmányait a Debreceni Egyetemen. Addig még nagyon sok fészket fel lehet keresni, nem is beszélve a kapura tartó lövések hárításáról...
=Müller Károly=