Valószínűleg nincs olyan hoki szurkoló Debrecenben, aki ne tudná, hogy a DEAC két játékosa; HETÉNYI ZOLTÁN és NÉMETH ATTILA a közelmúltban meghívást kapott a magyar felnőtt válogatottba. A meghívó játékra szólt, nem pusztán kerettagságra, mindkét sportoló részt vett a rangos norvégiai EIHC tornán és a jégre is lépett a nemzeti színekben.
HETÉNYI ZOLI beválogatását széles körű konszenzus övezte, minthogy a kapuvédő hónapok óta kimagasló teljesítményt nyújt az ERSTE Ligában.
- Ha jól emlékszem, legutóbb a 2016-17-es szezonban öltötted magadra a címeres mezt. Hogy érezted magad a válogatott közegében egy éves kihagyás után?
H.Z.: Ez volt a 82. és a 83. válogatottságom és jó érzés volt újra találkozni több régi játszótárssal. Jól éreztem magam annak ellenére, hogy köhögtem, fájt a torkom, valami vírust szedhettem össze. Persze eszemben sem jutott lemondani a szereplést, ott akartam lenni Norvégiában. A válogatott magasan képzett hokisokból áll, ebből a szempontból könnyebb is ott játszani és színvonalas derbiket vívhattunk nagyon komoly együttesekkel szemben. A francia és a norvég csapat A-csoportos szintet képviselt, a fehéroroszok pedig sok tehetséges fiatalt hoztak el a tornára.
- Miben láttad a fő különbséget az A-csoportos hoki és az itthon megszokott színvonal között?
H.Z.: Az A-csoport szintjén sokkal gyorsabb a játék, egy eladott koronggal úgy indul meg az ellenfél, hogy már a semleges zónában komoly gólhelyzetek alakulhatnak ki. Ha ezeket nem védekezzük le hatékonyan, akkor azonnal és kíméletlenül kihasználják a lehetőségeket. A franciák és a norvégok elleni találkozókon ezzel nem volt probléma, a támadók időben visszaértek, mindenki segített a védekezésben. Ezért játszhattunk ellenük szoros meccseket, a harmadik összecsapásra sajnos eléggé elfáradt mindenki. Nem lehet egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni a gyorsabb tempóhoz, ezt meg kell szokni, ezért szükséges minél több meccset játszani nálunknál magasabban rangsorolt csapatok ellen. Amit feltétlenül el kell sajátítanunk, az az egyszerűbb és gyorsabb játék.
fotó: Fredrik Hagen/hockey.no
- Most három találkozón tapasztalhattuk meg ezt a gyorsabb tempót. Hogy érzékelted; sikerült alkalmazkodnunk, közelebb kerültünk szerinted a világelithez?
H.Z.: Hogy ténylegesen közelebb kerültünk-e az A-csoporthoz, arra majd áprilisban, a VB-n kapunk választ, most még korai lenne erről beszélni. Az olyan tornák, mint a norvégiai is volt, arra szolgálnak, hogy mindenki láthassa, miben kell még fejlődnie.
- Konkrétan milyen tapasztalatokat szűrtél le saját magad számára?
H.Z.: Számomra az volt a legfontosabb, hogy új kihívásokkal szembesültem. Szerintem egy sportoló mindig, mindenhol találkozhat új dolgokkal, impulzusokkal, tehát a pályája végéig fejlődhet, hogyha akar. Szerintem a gondolkodás gyorsasága az, amiben nekünk magyaroknak fejlődni kell. Egyébként sok olyan pozitív faktor van, amit meg lehet tanulni, de a legalapvetőbb, hogy „odafenn” egyszerűbb és gyorsabb a játék.
- Tavasszal divizió I/A csoportos VB következik. Milyennek látod a részvételi esélyeidet?
H.Z.: Természetesen remélem, hogy lesz folytatás. Ám addig még itthon kell sokszor jól teljesíteni, aztán meglátjuk, mit hoz jövő.
fotó: Fredrik Hagen/hockey.no
A másik friss válogatottunk, NÉMETH ATTILA esete némileg más, ő sérülések nyomán kapott lehetőséget, amivel aztán kiválóan sáfárkodott.
- Meglepő volt számodra, hogy egyszer csak befutott a meghívás?
N.A.: Eléggé későn kaptam meg az értesítést, de természetesen indultam, hiszen a meghívás nagy megtiszteltetés volt számomra.
- A bizalom gyorsan kiépült irányodban, ezt jelzi, hogy mind a három meccsen a pályára léptél.
N.A.: Külön öröm volt számomra, hogy valamennyi találkozón lehetőséget kaptam. Nagyon magas színvonalú találkozók voltak, kőkemény ellenfelekkel szemben, élmény volt ezen a szinten játszani. Némi időre szükségem volt ahhoz, hogy átvegyem a tempót, de viszonylag gyorsan sikerült alkalmazkodni az új körülményekhez.
- Belülről hogy láttad ezeket a meccseket?
N.A.: Az első két találkozón helytálltunk, különösen Norvégia ellen. A norvég meccsen kifejezetten jól játszottunk, mentünk az egyenlítésért is, erre a találkozóra lehetünk a leginkább büszkék. Ezen a szinten minden nagyon gyorsan történik, minden hibát azonnal megbüntetnek. Emiatt egy másodpercre sem lehet kihagyni, fizikailag is a topon kell lenni maximálisan. Jó lenne sok ehhez hasonló színvonalú mérkőzést játszani, mivel akkor az alkalmazkodás is gyorsabban és hatékonyabban történne meg.
- Mi a véleményed a válogatott norvégiai szerepléséről?
N.A.: Elégedettségre nincs okunk, hiszen három vereséggel jöttünk haza. A franciák és a norvégok elleni találkozókon jobb volt az ellenfél, de a fehérorosz meccs miatt kicsit keserű volt a szám íze; ellenük jóval szorosabb meccset kellett volna vívni. Ami a saját szereplésemet illeti; sem teljesen elégedett, sem elégedetlen nem vagyok a Norvégiában nyújtott teljesítményemmel. Megtapasztaltam, hogy van hová fejlődni és ezek az élmények plusz motivációt adnak nekem a jövőre nézve.
=Müller Károly=