Közismert tény, hogy a modern hoki sokoldalúan képzett játékosokat követel, ebből következik, hogy hasonló elvárások jelennek meg edzőikkel kapcsolatban is. A nemrég érkezett új tréner, Kecskeméti Áron nem panaszkodhat ezen a téren. Már korábban jelezte, további feladatokat is szívesen vállal a kapusedzői teendők mellett.

- Annyit biztosan tudunk, hogy az utánpótlás munkában kapusedzőként veszel részt. A felnőttek vezetőedzője, David Musial viszont videoedzői (videoelemzői) munkakörben is számításba vett. Pontosan milyen feladatkörökben fogsz tevékenykedni?

K.Á.: Az utánpótlásban kapusedzői minőségben tevékenykedem, a felnőtt csapat mellett viszont kapusedzői és videoelemzői feladatokat is ellátok. Ezeken túl természetesen minden téren próbálom majd segíteni a vezetőedző munkáját. Az említett feladatok beleférnek a napjaimba, mivel a kapusedző a jeges edzések alkalmával végzi munkája zömét, míg a videoelemző inkább a mérkőzések közötti időszakokban dolgozik. Tapasztalataim szerint ezek a munkálatok összeegyeztethetők, anélkül, hogy bármelyik területen a minőség rovására menne.

- Mikor, hol és milyen módon kerültél kapcsolatba a jégkorongozással?

K.Á.: Tízéves koromban - a legtöbb sráchoz hasonlóan - iskolai korcsolyaoktatás során kerültem először jégre, és Újpesten kezdtem el hokizni az előkészítő korcsoportban. Ezután a MAC-hoz, onnan pedig Dunaújvárosba vezetett az utam, ahol előbb a junior csapatban játszottam, majd lehetőséget kaptam a felnőttek között is, az OB II-ben, valamint a MOL Ligában. Nem állítom, hogy a legtehetségesebb kapusok közé tartoztam, inkább az a fajta játékos voltam, aki szeret dolgozni. Viszonylag korán az edzősködésre váltottam, mivel úgy éreztem, hogy trénerként több értéket tudok teremteni, többet tudok megmutatni magamból. 2012-ben Zalaegerszegen kezdtem meg edzői munkásságomat, 8-16 éves srácokkal foglalkoztam. Nagyon sokat köszönhetek az ott töltött időszaknak, mivel a szakmai gyakorlat megszerzése mellett remek emberekkel dolgozhattam együtt nap mint nap.

- Hogyan kerültél a tengerentúlra?

K.Á.: Jól éreztem magam Zalaegerszegen, de rövid tárgyalás után befutott egy remek lehetőség a Casper Coyotes csapatánál, ahonnan még egy rövid távú próbaszerződést kaptam. Nyilván éltem a nagyszerű lehetőséggel, már csak azért is, mert a rövid távú szerződés rövidesen hosszabb távúra módosult. Végül három nagyszerű évet töltöttem Wyoming-ban junior kapusedzőként. Magas szinten képzett hálóőrökkel dolgozhattam együtt, ezen túl pedig sikerült kapcsolatba kerülnöm a sportág élvonalába tartozó szakemberekkel is, mint például Mitch Korn vagy Danny Battochio. Nagyon sokat köszönhetek nekik, a segítségükkel rengeteget fejlődtem.

- 2018-ban viszont mégis hazajöttél és leszerződtél a Ferencvároshoz.

K.Á.: A Fradinál kaptam lehetőséget arra, hogy a felnőtt csapatnál dolgozhassak. Örömmel állapíthatom meg, hogy az együttműködés sikeresnek bizonyult, egészen jó rájátszást produkáltunk az Erste Ligában, kétszer még a bajnok MAC-ot is el tudtuk kapni.

- Mégis elhagytad a nagy sikerek színhelyét és „átigazoltál” Debrecenbe. Mi nem bánjuk, de érdekelne, miért váltottál ilyen hirtelen?

K.Á.: A tavasszal értesültem arról, hogy Debrecenben újra formálódik a felnőtt jégkorong. Úgy a vezetőedző, mint a menedzsment számomra szimpatikus jövőképet vázolt fel és végül úgy éreztem, hogy jó volna ennek részese lenni. Néhány hete érkeztem Debrecenbe, azóta csak erősödött bennem a meggyőződés, hogy a csapat helyes úton jár, profi munkastílusban, napról napra épül, fejlődik a debreceni felnőtt hoki. Kijelenthetem, hogy a DEAC David Musial személyében kiváló vezetőedzőt kapott, ami biztosítéka a következő évek fejlődésének is.

- Bár mindössze néhány edzésen vagyunk túl, azért csak megkérdeznem. Elégedett vagy a felnőtt csapat kapuvédőivel?

K.Á.: Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen kapusokkal dolgozhatok a szezon során. Kiemelném közülük Hetényi Zoltánt, aki nemrég szerződött Debrecenbe és sportteljesítményei, valamint emberi habitusa alapján példaképe lehet a debreceni játékosoknak. Ugyanakkor a „mögötte” készenlétben álló fiatalok is tehetségesek, motiváltak, ami fontos része a biztató jövőképnek.

- Tőled is megkérdezem, milyen eredmények elérését várod a csapattól a következő szezonban?

K.A.: Igen nehéz konkrét célokat kitűzni egy új csapat elé, de úgy gondolom, hogy mindennapi kemény munkával rájátszást érő helyen zárhatjuk az alapszakaszt. Azután pedig, ahogyan azt nálam bölcsebbek már megfogalmazták, bármi megtörténhet.

Szöveg: = cs =, képek: PKZs és magánarchívum