A Magyarországon edzőtáborozó amerikai U 18-as válogatottal találkoztak a magyar juniorok legjobbjai csütörtökön este az Újpesti Jégcsarnokban. Bár a korkülönbség elvileg a mieinknek jelentett előnyt, mégsem állíthatjuk, hogy Vas Márton vezetőedző és stábja a mi súlycsoportunkból választott ellenfelet. Mint ismeretes, a mieink a decemberi Divízió I/B csoportos világbajnokságra készülnek, míg az amerikai ifik bronzérmesek voltak a korosztályuk ez évi elit világbajnokságán, a 3. helyért lejátszott meccsen 5-2-re páholták el a kanadai legénységet.

Az összecsapás azon túl, hogy számos tanulsággal szolgált a hazai szakvezetés számára, végül szoros eredményt hozott. A magyar fiúk kiváló játékkal örvendeztették meg a szép számú szurkolósereget, a 2. harmad végén még eldöntetlen (2-2) volt az állás, a vendégek azonban végül felülkerekedtek és 6-4 arányban megnyerték a találkozót. A mieink támadói jól használták ki az adódó lehetőségeket, hátul azonban többször alulmaradtunk a szélvészgyors, remekül cselező amerikai csatárokkal szemben. A magyar válogatottban pályára lépett a DEAC két fiatal játékosa, Gönczi Lajos és Kozma Ferenc is; a mérkőzésen szerzett benyomásaikról kérdeztük őket.

- Milyen várakozásokkal léptetek jégre és hogyan láttátok a találkozót „belülről”?

K.F.: Úgy érzem, nem ártott volna nekünk még néhány közös edzés, mivel az összetartás és a meccs közötti napokban egyedül készültünk. A mérkőzés elején kicsit meg voltunk illetődve, később azonban belemelegedtünk a játékba, felvettük a találkozó ritmusát. Sajnos nem használtuk ki a fizikai fölényünket, a szükségesnél jóval keveset ütköztünk. Nem töltöttünk elegendő időt az ellenfél harmadában, túl gyorsan akartuk a támadásokat befejezni. Még így is számos helyzetet dolgoztunk ki, jól kontráztunk és sikerült 4 gólt elérni. Sokat köszönhetünk a szép számú közönségnek, akik végig nagy hangerővel szurkoltak, támogattak minket. Az amerikaiak nagyon összeszokott, kompakt csapat benyomását keltették, gyakran fel sem néztek, úgy passzolták át a korongot. Fizikai téren nem voltak jobbak nálunk, technikailag azonban rendkívül képzettnek bizonyultak, a sebességük is kimagasló volt. Magamról annyit, hogy elöl nyújthattam volna jobb teljesítményt is, de viszonylag keveset volt nálunk a pakk, ezért a védekezésre kellett összpontosítani. A jövőben feltétlenül javulnunk kell technikailag és a korcsolyázás terén, ekkor lesz esélyünk jobb összteljesítmény elérésére is.



G.L.: Általában nem szoktam túl sokat foglalkozni az ellenfelekkel, nehogy túlizguljam az összecsapást. Erre a meccsre is próbáltam úgy készülni, mint egy magyar bajnoki találkozóra, de nyilván felfokozott hangulatban vártam a világelitbe tartozó ellenfelet, bizonyítani akartam ellenük. Az izgalom addig tartott, amíg sikerült az első néhány korongot hárítani, utána minden egyes védéssel növekedett az önbizalmam. Nem volt könnyű, hiszen mi, magyarok az idény első találkozóját játszottuk, ráadásul én éppen egy emberhátrányos szituációban kerültem a jégre. Végső soron azonban úgy érzem, jól bele tudtam állni a mérkőzésbe. Úgy érzékeltem, hogy a stábunk elégedett volt velem, én azonban nem voltam teljesen megelégedve, több lövést szerettem volni hárítani. Ez a meccs arra is jó volt, hogy megmutassa, mire kell fókuszálnom a közeljövőben. Előttem van azonban az egész augusztus, hogy felkészüljek a szezonkezdésre. Egyébként én is úgy vélem, hogy az elején túlságosan tiszteltük az amerikai csapatot, a meccs vége felé pedig, amikor sikerült felvenni a fordulatszámot, kezdtünk mentálisan elfáradni. Az ellenfelünk folyamatosan nyomott, végig magas szinten és nagyon összeszedetten hokiztak. Látszott, hogy régóta együtt készülnek, míg mi a szezon legelején tartunk. Ettől függetlenül nálunk mindenki a tudása legjavát nyújtotta, keményen hajtottunk, hogy méltóak legyünk a címeres mezre.



- A DEAC csapatánál július 22-én kezdődtek el a közös edzések. Hogyan éltétek meg a felkészülés első hetét?

K.F.: Nagyon kemény száraz edzések vannak mögöttünk. Nem elegendő, ha hozzuk az eddig megszokott teljesítményt, ez már az ERSTE Liga. Fel kell nőni a felnőtt csapat szintjére, ami igen nagy ugrást feltételez. Azon túl, hogy hozzá kell szokni a megnövekedett terheléshez, nekünk, fiatal játékosoknak plusz erőfeszítésekre, extra edzésmunkára is szüksége van.

G.L.: Én a nyáron végig a közös munka kezdetét vártam, szerettem volna többet megtudni az új játszótársakról, a várható erőviszonyokról. Bízom abban, hogy az idény során módom lesz minél többször, minél többet segíteni a srácoknak, remélve, hogy ehhez meg is kapom majd a lehetőséget. Tudom, hogy sokat kell még fejlődni és tapasztalni, de fiatal vagyok, szeretném bebizonyítani, hogy itt a helyem és munkával akarom meghálálni azt, hogy itt lehetek.

Mondani sem kell, hogy egy komoly csapatba - legyen az válogatott, vagy klubszintű - bekerülni nehéz feladat, sok éves elhivatott és kemény munkát igényel, nem lehet egyszerűen bekopogtatni az utcáról. Kozma Ferenc és Gönczi Lajos már sok éve dolgozik ezért és még mindig csak az útjuk elején tartanak. Ha azonban olyan állhatatosan lépkednek felfelé, mint eddig tették, akkor még számos sikeres mérkőzés és szezon állhat előttük. Mi pedig szurkolunk majd nekik és értük!

=Müller Károly=, fotók: TSH Photo