2014 nyarának közepén járunk. A Debreceni Jégcsarnok előtere az évszaknak megfelelően eléggé kihalt, az öltözőfolyosón viszont nagy a nyüzsgés, magyar és orosz beszéd olvad össze jókora hangzavarrá; a DHK MOL Ligás együttesének sportolói most találkoznak először. Egy játékos után kutatok az öltözőben, nem találom, mindenki a saját helyét keresi az új környezetben. Végül egy jól megtermett fiatalember igazít útba, az előző évi Magyar Kupa során találkoztunk már, ő a Fradiból érkezett támadó, Berta Ákos. Azóta majdnem öt esztendő telt el, nem is akárhogyan, Ákos három MOL Ligás és egy ERSTE Ligás szezont abszolvált debreceni játékosként és már az ötödik idényére készül.

- Milyen érzés visszatekinteni az elmúlt évekre?

B.Á.: Természetesen jó érzés tölt el, hogy a kezdetektől részese lehettem a debreceni felnőtt hoki sikereinek, annál is inkább, mert ezt rajtam kívül csak Hári Norbi mondhatja el magáról. Az elmúlt években rendkívül sokat fejlődött a sportági környezet, hasonlóan, mint a város. Úgy vélem, hogyha valaki Debrecenbe jön élni és dolgozni, az biztosan megtalálja a számítását, hiszen itt jók a lehetőségek, egyre szebb, élhetőbb a környék, kedvesek az emberek. Az első felnőtt szezonunk mindenki számára ugrás volt a nagy ismeretlenbe, de rövidesen sikerült otthonos légkört teremteni a hoki számára. Bízom abban, hogy Norbinak és nekem is volt némi szerepünk abban, hogy egyre többen szerették meg a jégkorongozást és egyre több gyerek döntött a hoki mellett. Hogy legyen előttük példa és távlat, ahhoz feltétlenül szükség volt és van egy felnőtt csapatra. Az első idényben szerintem egészen jó „beugró eredményt” produkáltunk, amire lehetett építeni a következő szezonokban. A 2015-16-os idényben sikerült érmeket nyerni a Magyar Kupában, biztosan jutottunk be a MOL Liga elődöntőjébe, ahol csak a későbbi győztes miskolciak tudtak megállítani bennünket. Feltétlenül pozitív volt az összkép és érzékelhető a fejlődés. A harmadik idényben az edzőváltások okoztak némi nehézséget, de a bajnokság végére sikerült elérni a kitűzött célokat és a negyeddöntőig meneteltünk. Egy év kihagyás után már a DEAC égisze alatt versenyeztünk az ERSTE Ligában, ami újabb tanulóévnek indult, de így is felülmúltuk az előzetes várakozásokat és ismételten bejutottunk az elődöntőbe.



- Az eredmények szempontjából úgy tűnik, hogy egyértelmű sikertörténetről van szó. Kérdés az, hogyan érzékeltétek mindezt a jégről?

B.Á.: Ha visszagondolok a kezdetekre, úgy vélem, hogy korántsem volt automatikus a fejlődés. Voltak visszaesések, összességében sok ember sokat dolgozott a siker érdekében, amiből, edzők, játékosok, vezetők és a szurkolók is komolyan kivették a részüket. Lassan annyi gyerek jár hokizni, hogy két csarnokban is alig férnek el, ez nagyszerű eredmény és egyértelműen a kiváló szakmai munka eredménye. A felnőtt csapat számára biztos hátteret nyújt az a tény, hogy a Debreceni Egyetem beállt a hoki támogatói közé. Ebben a helyzetben csakis az lehet a dolgunk, hogy eredményes játékkal tovább öregbítsük a debreceni jégkorong, a város és az egyetem jó hírnevét.

- Mondj néhány szót arról, hol tartasz a nyári felkészülésben?

B.Á.: Jócskán benne vagyok a munkában. Minden játékos kapott egy 13 hétre szóló edzéstervet, én most már a vége felé tartok. Van még másfél hónapunk arra, hogy mind fizikális, mind pedig technikai téren felkészüljünk az előttünk álló feladatokra. A kihívások minden eddiginél nagyobbak; nap, mint nap látjuk, hogy a riválisok egymás után jelentik be az erősítéseket. Így vagyunk ezzel mi is, ennek eredményeként az én szerepköröm is változni fog az előző időszakhoz képest, nagy valószínűséggel csak a támadósorban fogok játszani. A célom az, hogy minél eredményesebben hokizzak, így a lehető legtöbbet tudjak segíteni a csapattársaimnak. Mint csapatkapitány bízom abban, hogy nagy munkabírású, jó szellemiségű, versenyképes brigád gyűlik össze a következő szezonra. Ez egy kirakós játék, ahol mindenkinek fel kell rakni a maga mozaikjait a nagy táblára. Azzal a tudattal szeretném zárni az ötödik debreceni idényemet, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk a siker érdekében, remélem, hogy ebbe az örömteli meglepetések is beleférnek!



- Remélem, hogy némi pihenésre azért szakítottál időt!

B.Á.: Egy rövid, néhány napos nyaralást sikerült a programba iktatni. A testvéreim régóta a Kanári-szigeteken élnek, a nővéremnek a tavasszal megszületett az első gyermeke. Olivér most 4 hónapos, nagyon aranyos kisbaba. Anna húgom éppen várandós, mivel ő is átjött Tenerife-re Fuerteventura-szigetéről, megint „túlerőben” voltak, mint gyerekkorunkban. A családdal töltöttem az időm java részét, igyekeztem hasznossá tenni magamat, ahogyan az egy gyakorló apukához illik. Szerencsére találtam egy jól felszerelt, modern edzőtermet, ahol délelőttönként ideális körülmények között teljesíthettem a napi edzésadagomat. Párszor sikerült megmártózni az óceánban és megmászni a Teide-vulkánt, 3718 méteres magasságával ez a harmadik legmagasabb vulkáni kúp a világon, egyben Spanyolország legmagasabb pontja. Nagyszerű, tiszta időt fogtunk ki, így gyönyörködhettünk az elénk táruló csodás kilátásban. Július 2-án érkeztem haza, másnap már én mentem az oviba a kislányomért, tehát gyorsan visszazökkentem az otthoni tennivalókba.



- Zárszóként mit üzensz a debreceni a szurkolóknak?

B.Á.: Mindenképpen azon leszünk, hogy bejussunk az Erste Liga döntőjébe és minden meccsen a legjobbat nyújtsuk! Fontos, hogy továbbra is szerethető csapatot alkossunk, hogy ezáltal növekedjék a szurkolói bázis és a hoki népszerűsége városunkban. Minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk a mérkőzéseinkre, hajrá DEAC, hajrá Debrecen!

=Müller Károly=, képek: magánarchívum