A debreceni drukkerek nagy örömére május 7-én hivatalosan is bejelentették, hogy a nagy tehetségű fiatal támadó, Hári Norbert a jövő szezonban is a DEAC játékosa marad. Ha nem lenne olyan fiatal (szeptemberben lesz 23 éves), akár az „öreg rókák” közé is sorolhatnánk, hiszen a nyár végén már a tízedik szezonját kezdi meg.

Norbi Budapesten született, majd szüleivel Svédországba költözött, ahol gyorsan felfedezték kivételes adottságait. A svéd U 18-as elitben 74 meccsen 107 pontot termelt, ezzel 2012-13-ban az bajnokság legjobb góllövője és gólpasszosa lett, de jégre lépett a svéd junior szuperelitben is. 2014-ben igazolt Debrecenbe, ahol zökkenőmentesen illeszkedett be a felnőtt hoki világába. A következő három idényben 133 mérkőzést játszott a MOL Ligában és a playoff meccseket is beszámítva összesen 96 pontot termelt. A 2017-18-as idényben javarészt Dunaújvárosban játszott, a múlt szezonban pedig a DEAC együttesét erősítette, miközben a házi ponttáblázaton Turcotte, Izacky és Németh Attila mögött 51 ponttal a 4. helyen végzett.

- A szezonzáró vacsorán találkoztunk utoljára. Utána azonnal hazaindultál, vagy maradtál még egy ideig?

H.N.: Néhány napig még Debrecenben maradtam. Ha jól emlékszem, március 28-án indultam el Budapestre, anyukám ott várt rám és együtt utaztunk haza Svédországba, egészen pontosan Stockholm-ba. Körülbelül egy hétig pihentem, aztán az egyéni edzésprogramom szerint elkezdtem az alapozást. A szervezetem jól reagált a növekvő terhelésre, így már régóta kétszer edzek naponta, csinálom az előírt gyakorlatokat.



- Figyelemmel kísérted az A-csoportos VB meccseit?

H.N.: Természetesen követtem az eseményeket. Főleg a finneknek szurkoltam, mivel náluk volt a legkevesebb NHL-es játékos, papírforma szerint ők indultak a legkisebb eséllyel. Az oroszok elleni meccsük után már sejtettem, hogy az aranyéremig nem fognak megállni. Egy kisebb összegben fogadtam is rájuk, így duplán örültem a győzelmüknek. Véleményem szerint a sikerükben nagy szerepe volt annak, hogy nem érdekelte őket hány NHL- sztár ellen kell a jégre lépniük, csak hajtottak keményen, tették a dolgukat. A svédek nehezen tudták megemészteni a finnektől elszenvedett vereséget, de végül el kellett ismerniük, hogy a finn csapat megérdemelten jutott tovább. Megnéztem a NHL nagydöntőjét is, ahol szintén nem a papíron esélyesebb együttes győzött. Leginkább Brad Marchand játékát figyeltem, ő a nagy kedvencem, mondhatnám példaképemnek is. Remekül tartja a korongot, kiválóan helyezkedik, az emberelőnyös játéka is kiemelkedő, bár ő sem túl magas, mégis képes bárkivel szemben helytállni.



- Mivel telnek a napjaid civilben?

H.N.: A szüleimnél lakom, sok időt töltök velük és a barátaimmal, volt olyan, hogy a srácok még edzeni is elkísértek. Mostanáig elég rossz volt az idő errefelé, alig tudtunk szabadtéri programot csinálni. A múlt héten végre sikerült egy hajókirándulást tenni, közben megálltunk egy szigeten pecázni. Én ismét hoztam a megszokott formámat; 5 óra elteltével sem fogtam semmit. Régebben elmentünk egy-egy fesztiválra is, de az idén inkább az edzésekre koncentrálok. Májusban volt a barátnőm szülinapja, ekkor pár napot Debrecenben töltöttem.



- Milyen várakozásokkal készülsz az új szezonra?

H.N.: Egyre növekvő izgalommal várom a folytatást. Figyelem, mi történik a csapat háza táján és úgy látom, jó társaság gyűlik össze. Mindenki szeretne jobb helyen zárni, mint az előző szezonban, ami számomra azt jelenti, hogy a négyes döntőbe kerülés lehet a fő cél. Nem voltam igazán elégedett a tavalyi szezonban nyújtott teljesítményemmel, bizonyítani akarom, hogy többre vagyok képes! Összességében készen állok a harcra.



Norbi köztudottan nem egy óriás (174 cm, 77 kg), de nem ijed meg az izomemberektől és egyébként sem centiméterekben, meg kilókban mérik a jégkorongozót. Jóval inkább a technikai felkészültségben, a játék olvasásának és elővételezésének képességében, nem is beszélve a kreativitásról, ami alapja a hoki eredményességének. Hári Norbi nem egy hálóőrt kergetett már őrületbe azzal, hogy az utolsó utáni pillanatban húzott egy olyat, amit senki se várt, a kapus legkevésbé… Bízunk abban, hogy az ötödik debreceni szezonjára készülődő játékosunk a jövőben is megtartja ezt a jó szokását, a hazai szurkolóhad legnagyobb megelégedésére!

=Müller Károly=, képek: magánarchívum